Szabó Sándor

1956-ban született Törökszentmiklóson. Tanulmányait klasszikus gitáron kezdte magántanárnál. A hetvenes évek közepétől figyelme a jazz és az improvizáció felé irányult. A nyolcvanas évek elején tanulmányokat folytatott Budapesten a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola Jazz Tanszakán, mint vendéghallgató. Már akkor érezte, hogy az improvizációt nem egyetlen stílushoz kötve kell tanulnia, hanem magában kell szintetizálnia mindazokat a zenei hatásokat, amikhez fogékonysága, érzékenysége közel engedi és erre építve kell fejlesztenie improvizációs készségét. Ehhez a távol-keleti zenékben való elmélyülés a legjobb táptalajt nyújtotta számára. A művészt nyilvánosan 1980-tól kísérhetjük figyelemmel. Hazánkban elsőként kezdett szólóban modern akusztikus gitárzenét játszani. A figyelmet elsősorban külföldön hívta fel magára a különféle kultúrák húros hangszereinek technikáját ötvöző egyedi játékával, modern darabjaival és mély szellemiségével. Lemezei Magyarországon, Angliában, Olaszországban, Venezuelában, Kanadában, az Egyesült Államokban, és Németországban jelentek meg. 1998 óta szinte bejárta az egész világot, koncertezett Ausztráliában, Japánban, Koreában, Indiában, Közép-Ázsiában, Kanadában, Venezuelában, az Egyesült Államokban és persze Európában szinte mindenhol fellépett már.

Elsősorban zeneszerzőként határozza meg önmagát, aki saját műveit adja elő hangszerein. Muzsikusként szellemi mesterének Szabados Györgyöt tekintette. Gondolkodására Hamvas Béla, Hazrat Inayat Khan, Ramana Maharshi szellemi öröksége gyakoroltak nagy hatást. Különösen a misztikus intuíció gondolata foglalkoztatja, amiben a világ megismerésének egyik szintje az intuícióban és meditációban való kiteljesedés. Ezért is az improvizációt tekinti a legmélyebbre nyúló alkotásmódnak. Minden kompozíciója improvizáción alapul. Az ihlet által az Univerzum rejtett mélységei tárulnak fel a világ láthatatlan, de érzékelhető kiterjedéseinek a kivetítéseként. Zenéiben az ősi és a modern egyszerre jelenik meg. Ideálja, egy időn túli, ősi forrásokból táplálkozó komplex zeneiség, a hangok és a csend közös természetében rejlő üzenet. 2010-ben megkomponálta és bemutatta, majd CD-n is megjelentette első nagyobb formátumú magyar gitárművét a Magyar Gitár Rapszódiát. 2016-ban fejezte be a 16-húros gitár művészetét összefoglaló album sorozat 3. részét. 2017-ben megalkotta a 21. Századi lant című kortárszenei albumát, ahol különféle lantokon játszik modern zenét. A Greydisc Records kiadó felkérésére egy különleges elektro/akusztikus zenei koncepciót mutatott be a Kevin Kastninggel közösen készült azEthereal I című albumon, amiért 2018-ban több kategóriában a Greydisc Records további 3 lemezén is Grammy előjelölést kapott, amiken mint zeneszerző, gitáros és hangmérnök is szerepel. Ma már közel 100 hanglemezen hallható játéka.

Szabó Sándor kísérletező alkatú muzsikus, a hangszer hangzó lehetőségeinek és a rajta játszható zene határainak szüntelen kutatója. A kilencvenes évektől behatóan tanulmányozta a digitális effektprocesszorokban és az elektromos gitárban rejlő, eddig ki nem használt lehetőségeket és az elektromos gitár tiszta hangzásának újraformálásával izgalmas, újszerű hangzásokat alkotott, és ezek hallhatók az Echolocation, és az Ethereal sorozat albumain.

Az 1980-as évektől kezdve gyűjti, tanulmányozza és kutatja a keleti zenét. Ezen idő alatt megtanult játszani többféle keleti hangszeren. Megismerve a keleti - különösen az indiai és a perzsa- klasszikus zene alapelveit és esztétikai rendszereit, történelmi és földrajzi összefüggéseit, egy olyan teóriához vezették, hogy keleti őseinknek létezett egy magas színvonalú klasszikus kultúrája a zenében és a táncban egyaránt. Jelenlegi zenéjében intuitíve hozza fel őseink zenéinek ma felidézhető, lehetséges interpretációit. Kutatási módszere megfelel egy régészének, aki töredékekből képes újra összeállítani régmúlt idők tárgyait. A több évtizedes kutatásnak eredményeként hangfelvételeken is hallhatók keleti ihletésű zenéi. Zenei tárgyú írásaiból rendszeresen tart előadásokat a Bakuban, Szamarkandban és Shakrishabz-ban rendezett keleti zenei konferenciákon.

Eddig 3 könyve jelent meg. 2011-ben A zene metafizikája, 2015-ben a Zenélő Őskelet, majd 2017-ben a Zenebölcseleti elmélkedések című tanulmány kötete. Írásaiban és zenéjében egyaránt megjelennek inspirációk a Közel- és Távol-Keletről, egy újfajta tudatosság az ősi magyar zene gyökereiről, klasszikus koncepciókról és formákról, valamint a zene és a gondolat szabad folyásáról az improvizációban. Művészi pályája az örök átjárók keresése a különféle kultúrák és az emberi gondolkodásmódok szakadékai között.

Az elmúlt években a gitárokat felváltották a különféle keleti hangszerek (esraj, guzheng, baglama, lant), zenéjének polifóniáját felváltotta a modalitás és az ősi zeneiségben gyökerező előadásmód. Bárhol is lép fel, „nyugati-keleti zenészként” koncertjei szinte szertartásszerűen zajlanak, különös hangulatokat megidéző, jelenlétet teremtő zenéje igazi szellemi beavatást kínálva az időtlenség dimenziójába emeli befogadóit.